A regionális válságállóság kialakítása a helyi vállalatokkal együttműködve

1. Főoldal
2. Hírek
3. A regionális válságállóság kialakítása a helyi vállalatokkal együttműködve

A 2020-as évek Szent Grálja a „reziliencia”, amelyet cégek, városok, régiók és nemzetek keresnek. De mi is az a reziliencia, és hogyan érhetjük el?

Először is szögezzük le, hogy a reziliencia, az ellenállóképesség nem egyszeri elérendő dolog, mint például az éremszerzés egy versenyen, hanem dinamikus egyensúly.

Hogyan jellemezhetünk egy reziliens szereplőt?
 
A reziliencia a válságokkal szemben értelmezhető, és a különböző válságok túléléséhez különböző tulajdonságokra van szükségünk. Ami adott esetben előny, az hirtelen hátrányba fordulhat, amikor megfordul a szél. Általánosságban véve annyit mondhatunk, hogy a reziliencia az a képesség, hogy talpon maradunk, vagy ha elesünk, a lehető leghamarabb talpra állunk. Formálisabb értelemben azt mondhatjuk, hogy a reziliencia egy entitás azon képessége, hogy megbirkózzon a változásokkal, alkalmazkodjon a környezetből származó negatív hatásokhoz és visszaálljon az eredeti állapotba – vagy nem?
 
Egyesek azt mondják, hogy a reziliencia nem visszaállás, hanem előrelépés – ahogy Hérakleitosz mondta: „soha senki sem lép be kétszer ugyanabba a folyóba, mert nem ugyanaz a folyó, és nem ugyanaz az ember”. A visszaállás azt jelentené, hogy visszatérünk oda, ahol már voltunk. A megrázkódtatások, a válságok és a rezilienciához vezető folyamatok segíthetnek abban, hogy megtegyük az előremutató lépéseket, a jövőbe tekintsünk, és azokat a célokat célozzuk meg, amelyeket holnap szeretnénk elérni, nem pedig a tegnapiakat.
 
A reziliencia egyértelműen az alkalmazkodás képességére épül – és még egy kulcsfontosságú dologra: arra a képességre, hogy kellő időben felismerjük, mikor kell változtatni. Az, hogy jól tájékozottak legyünk mind a külső környezetről, amelyben működünk, de a saját szervezetünkről is, legyünk a megfelelő eszközök birtokában a helyzet mérésére, elemzésére, értékelésére. Ez a sarokkövei minden későbbi potenciálisan rugalmas lépésnek.
 
Különböző elemzések különböző reziliencia tényezőket azonosítanak, mint például az üzletfinanszírozási eszközök portfóliója, a vevők és beszállítók sokfélesége, a K+F+I-re fordított kiadások, az IT-be és a modern, hatékony technológiákba történő befektetések elosztása, a képzésekre és oktatásra fordított erőfeszítések, a szakmai és közösségi hálózatok. De ha ezek a lehetőségek egy sor vállalat számára elérhetőek, mi tesz ezek közül néhányat ellenállóbbá a többieknél?
 
A vezetői készségek, a vállalkozói szellem, amely a stratégiával, a befektetésekkel és a portfólióépítéssel kapcsolatos döntéseket hozza meg, a legnehezebben megragadható, de a legdöntőbb része a rezilienciának.
 
Nemcsak a vállalkozások lehetnek ellenállóak, hanem a nagyobb entitások is. A regionális reziliencia a mezoszintet képviseli: tartalmazza a vállalatok ellenállóképességét, de már földrajzilag tágabb szinten, különböző szereplők, iparágak, szektorok és egyéb érintettek -  munkavállalók, állampolgárok, egyetemek – esetében, aggregáltan jelenik meg.
 
Következésképpen egy régió ellenálló képessége az összes szereplő ellenálló képességén múlik. A regionális politika szereplőinek ezért egyedülálló felelőssége, hogy előre gondolkodjanak, előre mérjenek és előre tervezzenek, miközben olyan támogató, de rugalmas környezetet alakítanak ki, amelyben a helyi, regionális szereplők kibontakoztathatják potenciáljukat, és reziliensen léphetnek fel az előttünk álló viharos időkben.