Innovatív és hagyományos rehabilitációs megközelítések találkozása – PBN pilot tapasztalatok a RehAllianCE projektben
2026-04-02
A rehabilitáció jövője egyre inkább a technológiai innováció és a valós környezetben végzett validáció metszéspontjában formálódik. A RehAllianCE projekt ezt a szemléletet követve támogatja az új megoldások fejlesztését és tesztelését, miközben biztosítja, hogy ezek valódi felhasználói és klinikai környezetben is működőképesek legyenek.
A PBN a projekt keretében két különböző típusú pilotban vett részt: egy transznacionális, digitális technológiára épülő validációban, valamint egy regionális, egészségügyi szolgáltatói környezetben megvalósított pilotban. A két megközelítés együtt nemcsak technológiai és klinikai szempontból adott értékes eredményeket, hanem jól kirajzolta a rehabilitációs innovációk jövőbeli irányait is.
VIRADIA: digitális rehabilitáció valós környezetben
A transznacionális pilot középpontjában a VIRADIA elnevezésű innovatív megoldás állt, amelyet a szlovák GAMETHERAPY fejlesztett. A rendszer egy olyan kiterjesztett valóságon (AR) alapuló platform, amely klasszikus neurológiai vizsgálatokat és rehabilitációs gyakorlatokat integrál egy interaktív, játékos környezetbe, miközben diagnosztikai és rehabilitációs eszközként is funkcionál, amelyet elsősorban neurológiai betegségek – például Parkinson-kór, Alzheimer-kór vagy sclerosis multiplex – korai felismerésére és a kognitív-motoros funkciók fejlesztésére terveztek.
A rendszer különlegessége abban rejlik, hogy a felhasználók egy AR headset segítségével hajtanak végre különböző motoros és kognitív feladatokat – például finommotoros koordinációt, egyensúlyt vagy reakcióidőt mérő teszteket –, miközben a háttérben a rendszer folyamatosan adatokat gyűjt és elemez. Ez a megközelítés nemcsak objektívebb mérést tesz lehetővé, hanem a felhasználók bevonódását is jelentősen növeli.
PBN szerepe: komplex validáció és felhasználói visszacsatolás
A PBN feladata a rendszer valós környezetben történő validálása volt, amely az at.home tesztkörnyezetben zajlott. A pilot során 20 résztvevő bevonásával vizsgáltuk a rendszer működését, tudatosan úgy kialakítva a mintát, hogy abban fiatalabb és idősebb korosztály egyaránt megjelenjen. Ez lehetővé tette annak feltárását, hogy a technológia mennyire alkalmazható különböző digitális kompetenciával rendelkező felhasználók esetében.
A validáció középpontjában a strukturált kérdőíves adatgyűjtés állt, amely a pilot elsődleges értékelési eszközeként szolgált. A résztvevők részletes kérdőíveket töltöttek ki, amelyek a teljes felhasználói élményt lefedték: a rendszer érthetőségét, a feladatok nehézségét, az instrukciók világosságát, a fizikai és vizuális komfortot, valamint az általános elégedettséget és motivációt. Ez a megközelítés lehetővé tette, hogy a pilot során strukturált, összehasonlítható és közvetlenül értelmezhető felhasználói visszajelzések álljanak rendelkezésre, amelyek konkrét fejlesztési irányokat is kijelöltek.
A kérdőíves értékelést kiegészítettük különböző fiziológiai mérésekkel – például EEG-alapú kognitív terhelés vizsgálattal, arcfelismerésen alapuló érzelemelemzéssel és légzésmonitorozással –, amelyek támogató jelleggel segítették a felhasználói élmény mélyebb megértését. Ezek az eszközök elsősorban arra szolgáltak, hogy a szubjektív visszajelzéseket objektív adatokkal, fiziológiai reakciókkal is össze lehessen vetni.
Eredmények: erős felhasználói élmény és jól körülhatárolható fejlesztési irányok
A pilot egyik legmarkánsabb eredménye, hogy a VIRADIA rendszer kimagasló felhasználói élményt nyújtott. A résztvevők többsége gyorsan megértette a feladatokat, és a rendszert intuitívnak, vizuálisan vonzónak és motiválónak értékelte. A visszajelzések alapján a rendszer nemcsak használható, hanem kifejezetten élvezetes is volt, a gamifikált elemek különösen erős szerepet játszottak abban, hogy a felhasználók aktívan és érdeklődéssel végezték a feladatokat. A kérdőíves eredmények azt mutatták, hogy a felhasználók nagy arányban érezték magukat magabiztosnak a használat során, és szívesen alkalmaznák a megoldást hosszabb távon is.
A feladatok nehézségi szintje összességében megfelelőnek bizonyult: a legtöbb tesztet a résztvevők könnyen teljesítették, ami arra utal, hogy a rendszer nem jelent túlzott kognitív vagy fizikai terhelést. Ugyanakkor bizonyos feladatok – különösen a finommotoros koordinációt igénylő elemek – esetében nagyobb szórás jelent meg a visszajelzésekben, ami a rendszer érzékenységének és pontosságának további fejlesztési igényére utal. Az instrukciók érthetősége általában magas értékelést kapott, ugyanakkor néhány esetben megjelent az igény a részletesebb, egyértelműbb iránymutatásra. Ez különösen az első használati élmény során volt meghatározó, ami rámutat arra, hogy a rendszer sikeres alkalmazásának egyik kulcsa a megfelelő bevezetési folyamat.
Ezt a szubjektív élményt a mérési adatok is alátámasztották. Az EEG és egyéb fiziológiai mutatók alapján a felhasználók kiegyensúlyozott, alacsony stresszszintű, de aktív mentális állapotban voltak, ami ideális egy rehabilitációs eszköz esetében. Ez különösen fontos eredmény, hiszen azt jelzi, hogy a rendszer nem terheli túl a felhasználót, miközben fenntartja az érdeklődést és a figyelmet.
A tapasztalatok ugyanakkor egyértelmű fejlesztési irányokat is kijelöltek. A kérdőívek és a megfigyelések alapján világossá vált, hogy a rendszer első használata során kulcsszerepe van a megfelelő bevezetésnek, gyakorlásnak: a felhasználók egy része kezdetben bizonytalan volt, ami arra utal, hogy a jövőben nagyobb hangsúlyt kell fektetni az onboarding folyamatra és az intuitívabb instrukciókra. Emellett a finommotoros feladatoknál – különösen a precíz mozgásokat igénylő teszteknél – időnként technikai bizonytalanságok jelentkeztek, ami a felhasználói élményt befolyásolta. Ez rámutat arra, hogy a rendszer további fejlesztése során a szenzoros pontosság és a visszacsatolási mechanizmusok finomhangolása kulcsfontosságú lesz.
A pilot egyik legfontosabb eredménye tehát nemcsak az volt, hogy a rendszer működőképes, hanem az is, hogy sikerült konkrét, strukturált, felhasználói alapú validációt biztosítani és fejlesztési irányokat azonosítani egy fejlesztés alatt álló innovatív megoldás számára, és ezzel közvetlenül hozzájárulni annak továbbfejlesztéséhez, klinikai teszteléséhez és jövőbeli piaci bevezetéséhez.
A PBN a projekt keretében két különböző típusú pilotban vett részt: egy transznacionális, digitális technológiára épülő validációban, valamint egy regionális, egészségügyi szolgáltatói környezetben megvalósított pilotban. A két megközelítés együtt nemcsak technológiai és klinikai szempontból adott értékes eredményeket, hanem jól kirajzolta a rehabilitációs innovációk jövőbeli irányait is.
VIRADIA: digitális rehabilitáció valós környezetben
A transznacionális pilot középpontjában a VIRADIA elnevezésű innovatív megoldás állt, amelyet a szlovák GAMETHERAPY fejlesztett. A rendszer egy olyan kiterjesztett valóságon (AR) alapuló platform, amely klasszikus neurológiai vizsgálatokat és rehabilitációs gyakorlatokat integrál egy interaktív, játékos környezetbe, miközben diagnosztikai és rehabilitációs eszközként is funkcionál, amelyet elsősorban neurológiai betegségek – például Parkinson-kór, Alzheimer-kór vagy sclerosis multiplex – korai felismerésére és a kognitív-motoros funkciók fejlesztésére terveztek.
A rendszer különlegessége abban rejlik, hogy a felhasználók egy AR headset segítségével hajtanak végre különböző motoros és kognitív feladatokat – például finommotoros koordinációt, egyensúlyt vagy reakcióidőt mérő teszteket –, miközben a háttérben a rendszer folyamatosan adatokat gyűjt és elemez. Ez a megközelítés nemcsak objektívebb mérést tesz lehetővé, hanem a felhasználók bevonódását is jelentősen növeli.
PBN szerepe: komplex validáció és felhasználói visszacsatolás
A PBN feladata a rendszer valós környezetben történő validálása volt, amely az at.home tesztkörnyezetben zajlott. A pilot során 20 résztvevő bevonásával vizsgáltuk a rendszer működését, tudatosan úgy kialakítva a mintát, hogy abban fiatalabb és idősebb korosztály egyaránt megjelenjen. Ez lehetővé tette annak feltárását, hogy a technológia mennyire alkalmazható különböző digitális kompetenciával rendelkező felhasználók esetében.
A validáció középpontjában a strukturált kérdőíves adatgyűjtés állt, amely a pilot elsődleges értékelési eszközeként szolgált. A résztvevők részletes kérdőíveket töltöttek ki, amelyek a teljes felhasználói élményt lefedték: a rendszer érthetőségét, a feladatok nehézségét, az instrukciók világosságát, a fizikai és vizuális komfortot, valamint az általános elégedettséget és motivációt. Ez a megközelítés lehetővé tette, hogy a pilot során strukturált, összehasonlítható és közvetlenül értelmezhető felhasználói visszajelzések álljanak rendelkezésre, amelyek konkrét fejlesztési irányokat is kijelöltek.
A kérdőíves értékelést kiegészítettük különböző fiziológiai mérésekkel – például EEG-alapú kognitív terhelés vizsgálattal, arcfelismerésen alapuló érzelemelemzéssel és légzésmonitorozással –, amelyek támogató jelleggel segítették a felhasználói élmény mélyebb megértését. Ezek az eszközök elsősorban arra szolgáltak, hogy a szubjektív visszajelzéseket objektív adatokkal, fiziológiai reakciókkal is össze lehessen vetni.
Eredmények: erős felhasználói élmény és jól körülhatárolható fejlesztési irányok
A pilot egyik legmarkánsabb eredménye, hogy a VIRADIA rendszer kimagasló felhasználói élményt nyújtott. A résztvevők többsége gyorsan megértette a feladatokat, és a rendszert intuitívnak, vizuálisan vonzónak és motiválónak értékelte. A visszajelzések alapján a rendszer nemcsak használható, hanem kifejezetten élvezetes is volt, a gamifikált elemek különösen erős szerepet játszottak abban, hogy a felhasználók aktívan és érdeklődéssel végezték a feladatokat. A kérdőíves eredmények azt mutatták, hogy a felhasználók nagy arányban érezték magukat magabiztosnak a használat során, és szívesen alkalmaznák a megoldást hosszabb távon is.
A feladatok nehézségi szintje összességében megfelelőnek bizonyult: a legtöbb tesztet a résztvevők könnyen teljesítették, ami arra utal, hogy a rendszer nem jelent túlzott kognitív vagy fizikai terhelést. Ugyanakkor bizonyos feladatok – különösen a finommotoros koordinációt igénylő elemek – esetében nagyobb szórás jelent meg a visszajelzésekben, ami a rendszer érzékenységének és pontosságának további fejlesztési igényére utal. Az instrukciók érthetősége általában magas értékelést kapott, ugyanakkor néhány esetben megjelent az igény a részletesebb, egyértelműbb iránymutatásra. Ez különösen az első használati élmény során volt meghatározó, ami rámutat arra, hogy a rendszer sikeres alkalmazásának egyik kulcsa a megfelelő bevezetési folyamat.
Ezt a szubjektív élményt a mérési adatok is alátámasztották. Az EEG és egyéb fiziológiai mutatók alapján a felhasználók kiegyensúlyozott, alacsony stresszszintű, de aktív mentális állapotban voltak, ami ideális egy rehabilitációs eszköz esetében. Ez különösen fontos eredmény, hiszen azt jelzi, hogy a rendszer nem terheli túl a felhasználót, miközben fenntartja az érdeklődést és a figyelmet.
A tapasztalatok ugyanakkor egyértelmű fejlesztési irányokat is kijelöltek. A kérdőívek és a megfigyelések alapján világossá vált, hogy a rendszer első használata során kulcsszerepe van a megfelelő bevezetésnek, gyakorlásnak: a felhasználók egy része kezdetben bizonytalan volt, ami arra utal, hogy a jövőben nagyobb hangsúlyt kell fektetni az onboarding folyamatra és az intuitívabb instrukciókra. Emellett a finommotoros feladatoknál – különösen a precíz mozgásokat igénylő teszteknél – időnként technikai bizonytalanságok jelentkeztek, ami a felhasználói élményt befolyásolta. Ez rámutat arra, hogy a rendszer további fejlesztése során a szenzoros pontosság és a visszacsatolási mechanizmusok finomhangolása kulcsfontosságú lesz.
A pilot egyik legfontosabb eredménye tehát nemcsak az volt, hogy a rendszer működőképes, hanem az is, hogy sikerült konkrét, strukturált, felhasználói alapú validációt biztosítani és fejlesztési irányokat azonosítani egy fejlesztés alatt álló innovatív megoldás számára, és ezzel közvetlenül hozzájárulni annak továbbfejlesztéséhez, klinikai teszteléséhez és jövőbeli piaci bevezetéséhez.
.jpg)
Regionális pilot: fizioterápiás kezelések komplex értékelése valós betegkörnyezetben
A regionális pilot célja az volt, hogy valós egészségügyi környezetben, strukturált módszertannal vizsgálja az időskorú, krónikus mozgásszervi problémákkal élő betegek rehabilitációs lehetőségeit. A pilot az FMR Király Rehab szakmai közreműködésével valósult meg, ahol szakorvosok, gyógytornászok és fizioterapeuták együttműködésében zajlott a program.
A vizsgálat középpontjában nem egyetlen terápiás módszer állt, hanem annak feltárása, hogy a gyógytorna önmagában, illetve különböző fizioterápiás kezelésekkel kombinálva milyen mértékben járul hozzá a fájdalom csökkentéséhez, a funkcionális állapot javításához és a betegek életminőségének alakulásához.
Kezelések és módszertan
A vizsgálatba 60 év feletti résztvevők kerültek bevonásra, akik degeneratív gerinc- és ízületi problémákkal éltek, és esetükben a krónikus fájdalom, a beszűkült mozgástartomány és a csökkenő önállóság egyaránt meghatározó problémát jelentett. A kezelési struktúra négy csoportra épült: a kontrollcsoport kizárólag gyógytornában részesült, míg a további csoportok esetében a gyógytorna mágnesterápiával, soft lézer kezeléssel vagy lökéshullám-terápiával egészült ki.
A pilot egyik legfontosabb erőssége a standardizált, orvosi mérési protokoll volt. A résztvevők állapotát minden esetben a kezelések megkezdése előtt és azok lezárását követően is felmérték, három kulcsindikátor mentén:
- a fájdalom intenzitását mérő VAS skálával,
- a funkcionális önállóságot leíró FIM mutatóval,
- valamint az Oswestry-index segítségével, amely a mozgásszervi diszfunkció mértékét vizsgálja.
A klinikai adatokat statisztikai módszerekkel is elemeztük, ami lehetővé tette, hogy ne csak a változások irányát, hanem azok megbízhatóságát és gyakorlati jelentőségét is értékelni lehessen. Ezt a képet egészítették ki az elégedettségi kérdőívek, amelyek nemcsak a kezelések hatásának megélését, hanem a szolgáltatás minőségét, a szakemberekkel való együttműködést és az ellátás körülményeit is vizsgálták.
Eredmények: klinikai javulás és pozitív felhasználói tapasztalatok
A klinikai eredmények alapján minden kezelési csoportban megfigyelhető volt javulás, különösen a fájdalomcsökkenés tekintetében. A VAS és az Oswestry-index esetében több csoportban is egyértelmű csökkenés jelent meg, ami a kezelések pozitív hatását támasztja alá. A funkcionális önállóságot mérő FIM mutató esetében a változások visszafogottabbak voltak, ami azonban nem a kezelések hatékonyságának hiányát jelzi. A résztvevők jelentős része már a pilot kezdetén is viszonylag magas FIM értékekkel rendelkezett, tehát alapvetően jó funkcionális állapotban volt. Ez plafonhatáshoz vezetett, amely korlátozza a további javulás mérhető megjelenését, még akkor is, ha a tényleges életminőség javul.
A kezelési kombinációk összehasonlítása azt mutatta, hogy a gyógytorna kiegészítése fizioterápiás eljárásokkal általában kedvezőbb irányú változásokat eredményezett (különösen a soft lézer terápia esetében), ugyanakkor a hatások nem voltak minden dimenzióban egyformák. Ez megerősíti, hogy a különböző terápiák eltérő módon járulnak hozzá a rehabilitációs folyamatokhoz.
A kérdőíves visszajelzések ezt a képet tovább erősítették és árnyalták. A résztvevők nemcsak a kezelések hatását értékelték pozitívan, hanem magát a szolgáltatási környezetet és a szakemberekkel való együttműködést is. A visszajelzések alapján:
Eredmények: klinikai javulás és pozitív felhasználói tapasztalatok
A klinikai eredmények alapján minden kezelési csoportban megfigyelhető volt javulás, különösen a fájdalomcsökkenés tekintetében. A VAS és az Oswestry-index esetében több csoportban is egyértelmű csökkenés jelent meg, ami a kezelések pozitív hatását támasztja alá. A funkcionális önállóságot mérő FIM mutató esetében a változások visszafogottabbak voltak, ami azonban nem a kezelések hatékonyságának hiányát jelzi. A résztvevők jelentős része már a pilot kezdetén is viszonylag magas FIM értékekkel rendelkezett, tehát alapvetően jó funkcionális állapotban volt. Ez plafonhatáshoz vezetett, amely korlátozza a további javulás mérhető megjelenését, még akkor is, ha a tényleges életminőség javul.
A kezelési kombinációk összehasonlítása azt mutatta, hogy a gyógytorna kiegészítése fizioterápiás eljárásokkal általában kedvezőbb irányú változásokat eredményezett (különösen a soft lézer terápia esetében), ugyanakkor a hatások nem voltak minden dimenzióban egyformák. Ez megerősíti, hogy a különböző terápiák eltérő módon járulnak hozzá a rehabilitációs folyamatokhoz.
A kérdőíves visszajelzések ezt a képet tovább erősítették és árnyalták. A résztvevők nemcsak a kezelések hatását értékelték pozitívan, hanem magát a szolgáltatási környezetet és a szakemberekkel való együttműködést is. A visszajelzések alapján:
- a kezelések szakmai színvonalát magasnak ítélték,
- a szakemberek hozzáállását támogatóként és felkészültként írták le,
- a kezelések során biztonságérzet és bizalom alakult ki,
- valamint a résztvevők többsége úgy érezte, hogy a folyamat során megfelelő figyelmet és egyéni törődést kapott.
Több visszajelzés arra is utalt, hogy a kezelések nemcsak fizikai értelemben voltak hasznosak, hanem hozzájárultak a résztvevők általános közérzetének és magabiztosságának javulásához is. A résztvevők jelentős része jelezte, hogy szívesen folytatná a kezeléseket, ami erős indikátora annak, hogy a pilot során alkalmazott megközelítés elfogadott és releváns volt a célcsoport számára.
Azonban a pilot eredményeinek értelmezése során fontos figyelembe venni bizonyos korlátokat. A legjelentősebb ezek közül a kis elemszám, amely miatt a statisztikai szignifikancia több esetben nem volt kimutatható, annak ellenére, hogy klinikailag érzékelhető javulás történt. További fontos tényező a résztvevők heterogén kiindulási állapota. Egyes esetekben a rosszabb állapotból induló résztvevők nagyobb mértékű javulást mutattak, míg a jobb állapotban lévők esetében kisebb változás volt mérhető, ami rámutat a rehabilitációs folyamatok erősen egyéni jellegére. Ez torzíthatja a csoportok közötti összehasonlítást, és óvatosságot igényel az eredmények általánosításakor. A plafonhatás – különösen a FIM esetében – szintén fontos értelmezési szempont, mivel korlátozza a mérhető javulás mértékét olyan résztvevőknél, akik már eleve jó funkcionális állapotban voltak.
További irányok: validált alap egy jövőbeli kiterjesztéshez
A pilot egyik legfontosabb hozadéka, hogy kontrollált, szakemberi felügyelet mellett végzett környezetben igazolta a kezelési megközelítés relevanciáját és működőképességét. A strukturált mérési rendszer, a standardizált kezelési protokollok, valamint a klinikai és szubjektív visszajelzések együttesen megbízható alapot teremtettek annak megítélésére, hogy a kombinált fizioterápiás kezelések valós értéket képviselnek a célcsoport számára. A pilot így olyan kiindulási pontként értelmezhető, amely megalapozza a hosszabb távú, nagyobb mintán történő vizsgálatokat, valamint a rehabilitációs folyamatok további fejlesztését – beleértve azok potenciális kiterjesztését és adaptációját különböző alkalmazási környezetekre.
A résztvevők pozitív visszajelzései – különösen az, hogy a kezeléseket szívesen folytatnák – azt jelzik, hogy a pilot nemcsak szakmailag volt megalapozott, hanem a felhasználói oldalon is releváns és elfogadott megoldásokat tesztelt. A pilot ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a jelenlegi, intézményi keretek között zajló rehabilitáció – bár szakmailag magas színvonalú – időben és térben korlátozott hozzáférést biztosít a betegek számára. A krónikus mozgásszervi problémákkal élő idősebb korosztály esetében különösen releváns kérdés, hogy a kezelések folytonossága hogyan biztosítható a terápiás alkalmak között, illetve azok lezárását követően.
Ebben a kontextusban a vizsgálat eredményei egyértelműen kijelölnek egy lehetséges továbblépési irányt: a kontrollált környezetben validált kezelési megközelítések alapot teremtenek arra, hogy a jövőben a rehabilitáció egyes elemei kiterjeszthetők legyenek kevésbé kötött, akár otthoni alkalmazási környezetek felé, kisebb teljesítményű, egyszerűbben használható eszközök segítségével, amelyek lehetővé tennék a kezelések folytatását otthon, különösen akkor, ha ez szakmai iránymutatással vagy digitális támogatással (pl. távmonitorozás, online konzultáció) párosul. Ennek megfelelően a jövőbeni lépések egyik kulcskérdése az lehet, hogy miként lehet ezt a modellt úgy adaptálni és kiterjeszteni, hogy közben a szakmai minőség és a kezelések hatékonysága is megmaradjon.
Azonban a pilot eredményeinek értelmezése során fontos figyelembe venni bizonyos korlátokat. A legjelentősebb ezek közül a kis elemszám, amely miatt a statisztikai szignifikancia több esetben nem volt kimutatható, annak ellenére, hogy klinikailag érzékelhető javulás történt. További fontos tényező a résztvevők heterogén kiindulási állapota. Egyes esetekben a rosszabb állapotból induló résztvevők nagyobb mértékű javulást mutattak, míg a jobb állapotban lévők esetében kisebb változás volt mérhető, ami rámutat a rehabilitációs folyamatok erősen egyéni jellegére. Ez torzíthatja a csoportok közötti összehasonlítást, és óvatosságot igényel az eredmények általánosításakor. A plafonhatás – különösen a FIM esetében – szintén fontos értelmezési szempont, mivel korlátozza a mérhető javulás mértékét olyan résztvevőknél, akik már eleve jó funkcionális állapotban voltak.
További irányok: validált alap egy jövőbeli kiterjesztéshez
A pilot egyik legfontosabb hozadéka, hogy kontrollált, szakemberi felügyelet mellett végzett környezetben igazolta a kezelési megközelítés relevanciáját és működőképességét. A strukturált mérési rendszer, a standardizált kezelési protokollok, valamint a klinikai és szubjektív visszajelzések együttesen megbízható alapot teremtettek annak megítélésére, hogy a kombinált fizioterápiás kezelések valós értéket képviselnek a célcsoport számára. A pilot így olyan kiindulási pontként értelmezhető, amely megalapozza a hosszabb távú, nagyobb mintán történő vizsgálatokat, valamint a rehabilitációs folyamatok további fejlesztését – beleértve azok potenciális kiterjesztését és adaptációját különböző alkalmazási környezetekre.
A résztvevők pozitív visszajelzései – különösen az, hogy a kezeléseket szívesen folytatnák – azt jelzik, hogy a pilot nemcsak szakmailag volt megalapozott, hanem a felhasználói oldalon is releváns és elfogadott megoldásokat tesztelt. A pilot ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a jelenlegi, intézményi keretek között zajló rehabilitáció – bár szakmailag magas színvonalú – időben és térben korlátozott hozzáférést biztosít a betegek számára. A krónikus mozgásszervi problémákkal élő idősebb korosztály esetében különösen releváns kérdés, hogy a kezelések folytonossága hogyan biztosítható a terápiás alkalmak között, illetve azok lezárását követően.
Ebben a kontextusban a vizsgálat eredményei egyértelműen kijelölnek egy lehetséges továbblépési irányt: a kontrollált környezetben validált kezelési megközelítések alapot teremtenek arra, hogy a jövőben a rehabilitáció egyes elemei kiterjeszthetők legyenek kevésbé kötött, akár otthoni alkalmazási környezetek felé, kisebb teljesítményű, egyszerűbben használható eszközök segítségével, amelyek lehetővé tennék a kezelések folytatását otthon, különösen akkor, ha ez szakmai iránymutatással vagy digitális támogatással (pl. távmonitorozás, online konzultáció) párosul. Ennek megfelelően a jövőbeni lépések egyik kulcskérdése az lehet, hogy miként lehet ezt a modellt úgy adaptálni és kiterjeszteni, hogy közben a szakmai minőség és a kezelések hatékonysága is megmaradjon.
Képek forrása: Király FMR Rehab
A két pilot együttesen világosan megmutatta, hogy a rehabilitáció fejlődése egyszerre halad a digitalizáció és a hagyományos terápiák újragondolása felé. A VIRADIA esetében a legfontosabb eredmény a magas felhasználói elfogadottság és a technológia gyakorlati alkalmazhatóságának igazolása volt, míg a regionális pilot a kezelési kombinációk komplex hatásaira és a személyre szabás fontosságára hívta fel a figyelmet. A közös tanulság mindkét esetben az, hogy elengedhetetlen a valós környezetben történő tesztelés, a felhasználói visszajelzések beépítése és a rugalmas, adaptív fejlesztési megközelítés.